Formanek Csaba webnaplója a DRÓT-on
Úgy szokott ez lenni, itt a THEALTER-en, hogy előbb-utóbb felismered, ki vagy. Hogy ki lehetsz itt. Nekem ehhez
Szemző Tiborék mozikoncertje kellett, szombaton éjjel a Zsinagóga szellősen telt nézőterén.
És az a bekezdésnyi Kafka-novella, A császár üzenete, ami az est inspirációs forrása és témája volt. Egy hírnökről szól a történet, aki a császár halálos ágyán fülébe súgott üzenetével elindul és megpróbálja magát átverekedni az emberek tömegén. Hogy eljuttassa. Ahogy Szemző mondja, olyan ez a novella, mint egy színtiszta zen-szöveg.
Sokféle módon tudtam már azonosulni Kafka világával – elsősorban olvasva őt, de sokféle feldolgozásban is. Színházban, filmen, gondolatokban. A Kőfaltorta című produkció a zene, a személyes jelenlét, a több nyelven megszólaló beszélt szöveg és a film médiumán keresztül meditál és késztet meditációra a nagy bolyongás kérdéseiről. Brutális, színtiszta élmény volt.
Ami mindannyiunkat összeköt ezen a fesztiválon, ez az ismeretlen üzenet. Hírnökök és magányos, szánalmas alattvalók vagyunk egyszerre. Hírnökök, mert szeretnénk közvetíteni – színpadon, a háttérben, írásban, blogon, fotón. Alattvalók, mert várjuk és megálmodjuk az ablakban, a nézőtéren, a városban botorkálva a császár sosem megérkező üzenetét.
Amikor Szemző beszél, narrációjában abszurdba hajlóan váltogatva az angol és magyar nyelvet, közelebb húzza magához a mikrofont, kinéz ránk szemüvege mögül, sapkája alól. Kissé meghajlik, előre dől, vár, egyszerre ejti ki és füleli a saját szavait, mintha azt fülelné, hogyan halljuk, amit mond, mintha azt fülelné, hogyan fülelünk, mintha azt mondaná, amit hall, mintha azt mondaná, amit a szavak között nem hallhatunk.
Kafka novellájában a hírnök letérdepel, hogy végighallgassa a fülébe súgott szavakat.
„Let’s THINK about this.”