Gramofon | Matisz László | kritika | 1998 Szemző Tibor – zene, beszédhang, fuvolák és más hangszerek; Magyar Péter – dobok; Tóth Tamás – basszusgitár; Soós András – hangok; Fodor Ildi – hangok; Gőz László – harsona; Fekete Kovács Kornél – szárnykürt; Tihanyi Gellért – basszusklarinét a WHF Strings Liu Zhixian – hangok valamint ismeretlen taiwani asszonyok és kenyai gyerekek egy elhagyott táborból * Leo Records – BAHIA *, 1998 Rég hallottunk róla. Bár sohasem tartozott azon muzsikusok közé, akik reflektorfényben vannak, a nyolcvanas évek elejétől a legigényesebb, és az új zene iránt legfogékonyabb réteg jegyzi a nevét. A zene, a hangzás, az asszociáció, a zene lényegi struktúrája, a zenében megbúvó filozófia iránti szenvedély, talán alázat teszi különccé. Szemző Tibor elsősorban nyughatatlan, alkotó, öntörvényű,
gyakran kísérletező művész benyomását keltheti. Saját szerepét általában alárendeli a zenének, így csak másodsorban hangszeres – eredetileg fuvolaművész. Együttesei – köztük a 180-as Csoport – élén épült be a kortárs magyar zene elit szférájába, melynek ő sohasem volt akadémikus tagja. Tehát nem úgynevezett komolyzenész, de nem is elvont jazz-zenész, vagy divatos szóhasználattal élve world music irányultságú, hanem – minden skatulya nélkül – egyszerűen kortárs zenész. Szinte magányos hős, aki megfoghatatlanságánál fogva mindent a saját észjárásán és érzékein keresztül fogalmaz meg. (Nem sokan merik ezt…) Az 1994-97 között rögzített zenedarabok, a “Relatív dolgok” is a járatlan utakról származnak. Ezeken az opusokon is áttűnnek valamelyest az ifjúkori nagy hatások, például Steve Reich, vagy John Cage artikuláció mentes struktúrái, itt is jelen van még a lebegés, a repetatív-, vagy a minimalzene, de már csak idézőjelben. A CD-n hallható zeneszámok kevésbé fegyelmezett interpretációk, oldottabbak melegebbek, mint a cirka két évtizedes irányzatok. A filozófiai tartalomra vonatkozó igényesség már nem érzelemmentes formában fogalmazódik meg, sőt helyenként a kompozíció hatását keltik – ez korábban meghaladott dolognak minősült. Ezek az árnyalatnyi változások Szemző “válogatott hangfokain” azt sugallják, hogy aki eddig csak érzékelte, vagy értelmezte a szerző munkáit, ezentúl alkalma lehet élvezni is azt.