Jump Magazin | Ürmös Attila | interjú | 1998
Beszélgetés Szemző Tiborral
Szemző Tibor több mint húsz éve jelen van a magyar zenei és performansz kultúrában, de nevét többen ismerik külföldön, mint hazánkban. A napokban megjelent DC-je kapcsán sorrakerült beszélgetés elsősorban a zene és a performansz viszonyának szemzői megközelítését igyekszik megvilágítani.
-Élő fellépéseid, melyekben a zene, a zeneiseg dominál, rendszerint vizuális elemekkel gazdagodnak, így többnyire koncert es performansz között a határok elmosódnak.
– A performansz rám, mint zenével foglalkozó emberre, a hetvenes évek óta komoly erővel hatott.Egyreszt több készitővel dolgoztam együtt, akik később performerek lettek – például a Szirtes Jacek -, másrészt magam is, időben zajló, zeneként szervezett eseményekbe nem zenei elemeket vontam be.
– Több munkádat is zenei performansznak nevezed. A látvány, amely lehet videóanyag, vagy egy performer mozgása a tárben, vagy más egyéb, a zenére ráépülő történés, vagy a kompozíciónak a többi hanggal egyenértékű része?
-A zenében egzakt viszonyban állnak egymással a hangok. Egy zenei darab eljátszása a lehető legracionálisabb tevékenység, miközben az eredmény, tudniillik az igy eljatszott zene nehezen megragadható. Én a zenén kivüli mozzanatokat – legyen az szöveg, kép vagy bármi más – ugyanúgy kezelem mint a hangokat, vagyis a zenei szövet részeként. A Koponyaalapi Törés-ben például, a beszélő egy jó menüt fogyaszt el a szinpadon és közben egy történetet mesél el.
Valójában ő a saját szólamát játssza, akárcsak a klarinátos vagy a brácsista csak más anyaggal dolgozik. Az összeillesztés során dől el, hogy mi, mikor es hová kerül.
Az egyik oldalon áll a dolog technikai vetülete – film, szöveg, akcionális mozzanatok és a többi -, a szervezés az időtengely mentén történik, ideális esetben az anyag magától rendeződik. A másik oldalon az élmények állnak, amik ugye nagyon különböző minőségűek és mélységűek. Megjelenési formájuk aztán lehet sokféle, de a készítményben aztán egységben jelennek meg.
– Hogyan kezeled darabjaidban a narrációt?
– A szöveg értelme és a hangzás egyaránt fontos, de a végeredményben a két dolog nehezen szétválasztható. Szándékom szerint a kapcsolat szerves közöttuk. De van ellenpélda is: A halál szexepilje Hajas szövegével. Az eredeti előadasokban a zenészek a közönségnek háttal ülve játszanak, a szöveget gyerek-narrátor recitálja. A szövegnek ebben a felrakásban dramaturgiai funkciója van, és a zenei folyamattal kontrasztál. Más dolgaimban, például a Tractatus-ban a szöveget integráltam a darabba, szólamként es nem ellenpontként jelenik meg.
– Most megjelenő CD-d, a Relative Things, [Viszonylagos Dolgok] milyen módon kapcsolódik előző hanganyagaidhoz?
– Ezek a hangképek az utolsó három évben, filmkészítő barataim munkái kapcsán készültek. Különböznek úgy a Tractatus, mint a narratív kamaradarabok anyagától, a közös vonások ellenére. Nem véletlenül nevezem őket hangképeknek, csakúgy mint az 1988-asPrivate Exits, vagy a 92-es Ain`t Nothing But a Little Bit of Music for Moving Pictures anyagát.
– Ezen a lemezen is vannak szöveges darabok.
– Hamvas szövegét, ami a Vízöntő-ből való, nagyon zeneinek találtam, mióta csak ismerem. Kemény Katalin megerősitett ebben, valami olyasnit mondott, hogy… akinek van füle az hallja, hogy Hamvas Béla prózája költészet… A dolog szelleme a formában is jelen van. De más prózával is vagyok így, Bernhardéval például. Ez számomra felveti azt a kérdést, hogy zene-e amit készitek, vagy olyan szoros a kötődés más műfajokhoz, hogy csak egy intenzív zenei felület. És hol vannak a határok a műfajok között? Milyen kritériumok alapjan lehet valamit zenének, performansznak, vagy éppen videóvetitésnek nevezni. Gondolj csak Wagner gesamtkunstwerkjere…. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy minek nevezel valamit.
– Szemző-opusokban többször is megjelenik egy földrajzi objektum: a sziget.
– Ez Petritől jön, a 80-as évekből: Sosem hagylak el titeket / Csillagfényes Comecon szigetek.
A Snapshot from The Island idejében ez volt a sziget. Sziget a szárazfold belsejebe slichtolva. Sziget nyelvi vonatkozásban, akár földrajzi értelemben; mélyföld hegyektől kőrülvéve. Metafórikusan minden lény egy sziget. Biztos nem véletlenul szeretem ezt a régi diafilmet, a Robinson Crusoet, ha jól emlékszem Zórád Ernő rajzaival.
– Miért forgattal filmet Kubáról?
– Kuba nem csak földrajzi értelemben sziget, hanem politikai értelemben is. Mellesleg azért voltam ott, mert egy olyan hely amit lehet szeretni. Az új filmem a Túlsó Part egy egész másféle helyen, Japánban készült, ami ugye szintén sziget…
– A magyar mezőnyben életműved – bár kapcsolódik neves csoportokhoz es egyénekhez – egy nagy gonddal megmunkált szigetet juttat eszembe.
– Meglehet. Ezen még nem gondolkoztam.