Tropikus Trisztessz (CUBA) | 1999 augusztus 13

Élet és Irodalom | Tillmann J. A. | cikk | 1999 augusztus 13 Éppen tíz éve, hogy Szemző Tibor — egy, a korabeli Közel-Keleten közkeletű, ma már technikatörténeti egzotikumnak számító szovjet felhúzós filmfelvevővel — több tekercset is elforgatott Kubában. Azóta időrőI időre megnézem az ebből készült BBS-filmet (Cuba — Camera y direccion Tibor Szemző). Nem utolsósorban azért, mert az időről: szól. Az idők viszonylagosságáról. Arról, hogy akár másmilyen is lehet minden. Nem pusztán lokális kolorba mártott Mediális Világmáz. Plurálisra púderezett Globális Homogén. Lehet még hely, úgyszólván a holocénben, ahol akár most is fecskefarkú Fordok és potrohos Pobjedák teremnek az utcán. (Az autók rendszámtáblái akárha Amerikában. Ez is arra emlékeztet, http://chineseviagra-fromchina.com/ mi volt egykor Kuba, és mi lesz majdan: Miami meghosszabbitása.) Aminek persze, akarva-akaratlan megadják az árát. (Fidel, a ,,Maximo Líder” és más camerádok gondoskodtak róla.) A filmen feketén-fehérben látszik minden: a lepusztult lakóházak, a parti szélben hajlongó pálmák, a fövenyen felfutó hullámok — szocreál szürkeségben. A Habana libre hatása alatt álló halandók. És mégis: ők, az őslakosok, láthatólag ráérnek. Nincs okuk a sietségre. Akárcsak a filmben feltűnő aligátorok, nem percre mérik az életet. Ha nem is évszázadok, de buy generic viagra online fast shipping a pillanat időtlenségében élnek. Nem mintha nem ismernék a sebességet — a nyugalmon olykor Ikarusok hasítanak át —, de arányaik még nem álltak fejre. Szemző filmje állóképek sorozata. Az álló idő mozgóképe. Fekete-fehérben, kissé homályosan, elmosódva. Miközben másutt a Tőke & Technologika adja az alaphangot. (Nemcsak a tevékenységek, azaz az idő canadian pharmacy scams tárgyát jelölve ki, hanem a pillanatok tartalmát is felparcellázva: lemérve, számlázva és „érdemek szerint” kiosztva.) Kuba különbözésének egyedülálló következményei vannak. nasacort aq canadian pharmacy Erről mostanában nemcsak ilyen képek, hanem hallás révén is tudomást lehet szerezni. Ry Cooder, a kihaló hangokat kutató kitűnő amenikai zenész, tavaly kiadott válogatása, a Buena Vista Social Club lenyűgöző bizonysága ennek. Az elszigeteltségnek, a szigetszerűségen túlmenő ISOLAtiónak előnyei is vannak. ,,Kuba sokáig elmaradottnak számított, és a nyugati világ mellőzte”— mondja Ry Cooder. — Ezért tudott ott a „son” régi zenekultúrája valamivel tovább élni. Nem utolsó sorban a sziget fejlett közösségi érzése miatt; a zenészek ott egyfajta nemzeti testvériségben élnek. A „son” azért maradhatott fenn, mert a közösségi zenének ez a formája fenntartotta. A „son” elsősorban emberek zenéje emberek számára, és mindenekelőtt nincs köze az üzlethez.” A Buena Vista Social Clubban tényleg jó a kilátás: a ,,son”, a sziget szelleme példátlan távlatokat tár fel. Hallatlan, ahogy az öreg, reszelős hangú rezgőtestek, how much does cialis cost in south africa akárcsak az általuk kezelt http://buyrealviagraonline-cheap.com/ szerkezetek, hangokat keltenek. Ahogy a torokszorongató érzéseik felszakadnak. Ahogy a fájdalomkiáltásuk átformálódik és temperált dallammá finomodik. És ahogy a latin lendületen is átüt a tropikus trisztessz, ennek az izolált világnak a fájdalmas-gyönyörű felindulása.