Magyar Narancs | Marton László Távolodó | lemez | 1993 április 22
Ahogy újrahallgattam most Szemző Tibor Iemezeit, (megint) az jutott az eszembe, amit Terry Riley, Philip Glass, LaMonte Young művei kapcsán olvastam valamikor. Már tudnillik hogy mindegy, hogy rockklub-e vagy zeneakadémia, azonos az érvényességük (s persze a hatásuk) mindenképp s mindenütt.
Szóval ezt olvastam, meg ez jutott az eszembe, és remélem, nagyjából vállalható is ez a társaság
Szemzőnek, de aztán mégis méggondoltam magam. Ugyanis rádöbbentem, hogy még e jelképes, “előadóteremnyi provincializmus is méltatlan Szemző korláttalanságához, de legalábbis (leginkább is) a napokban The Conscience címmel megjelent narratív kamararadarabjaihoz.
Amit viszont A. S. Yussuph írt a CD “utószavában”, az nemcsak rendkívül szellemes, hanem egészen pontosan úgy van: Lehunyom a szemem, és elképzelem, amint John Coltrane, Miles Davis,Jasha Heifetz, Lóránd Marcell, Pablo Casals és Fats Domino, Jimi Hendrix és Andre Segovia, Bob Marley, Maurice André és Lakatos Sándor, a híres cigányzenekar-vezető egy nagy közös zenekarban játszik: nos, nem játszhatnak mást, csak egy Szemző-darabot.”
Számos jelentős, a zenei irányzatok határait “megszegő” produkciójról tudósítottunk már. Szemzőé azonban igazán kirívó: “merészségénél” csak az döbbenetesebb, hogy mennyire természetes a kés alatt születő mű. Márpedig a Skullbase Fracture szomorkás (és repetitív) motívuma Oláh Jenő cígányzenekarának jóebédhezszólanótájába” olvad, miközben fölöttébb bizarr, áltudományos előadást hallhatunk a koponyaalapi törésről. Majd az – Erdély Miklósnák ajánlott – Optimistic Lecture -ben pompás dzsesszharmóniák társulnak Lóránd Marcell megrázó héber kantillációjával, mely engesztelés napi imába Erdély (címadó) szövege ékelődik.
(Ha szabad, ez a szűk kilenc perc egészen rendkívüli; aligha lehet nem venni róla tudomást mindazoknak, akik zeneszerzéssel próbálkoznak ezután.)
A CD harmadik (záró) darabja – számomra – elsősorban gesztusértékét tekintve jelentős. Hajas Tibor művészetével rokon drámaiságú, hogy A halál szexepilje című esszéjét kislányhang tolmácsolja.
Mindhárom Szemző-mű a nyolcvanas években íródott; 1992-es felvételük során az említetteken kívül a – 180-as Csoportból ismert társakra is támaszkodó – Mixed Ensemble és a Danubius String Quartet kapott szerepet.
Marton László Távolodó
(Balázs Béla Stúdió Foundation, Leo Records, 1993.)