Légvár Fesztivál Szegeden | 1999 nyár

Magyar Hírlap dominican viagra | Bihari László | cikk | 1999 nyár „Vétséget követ el, és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel, politikai jogi gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos, tisztességes, nem zsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, aki magyar honos, tisztességes, nem zsidót canadian pharmacy nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga, vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.” – Forgács Péter és Szemző Tibor videó-oratóriumának, az Örvénynek a premierjén, a Szabad Színházak kilencedik Nemzetközi Találkozóján, Szegeden negyven vagy talán ötven ember ült a kis zsinagógában. http://genericcialisonline-rxnow.com/ De viagra on alcohol miért csak negyven, vagy ötven? Hurkot vet az idő – mondogatták az előadás után a zsinagóga udvarán. Ez a kifejezés Szemző Tibor zeneszerzőtől származik, aki a szegedi romos, elhagyatott és a művészek által újra felélesztett zsinagóga belsejében, a próbák alatt rájött valamire, Forgács Péterrel vagy tizenöt éve foglalkoznak amatőr filmfelvételek színpadi feldolgozásával. Privát történelem, így nevezik ezt a mostanit is, amelyben a szegedi zsidó nagypolgár, Pető György rajzolja meg a háború előtti Magyarországot. Azok is csak hétköznapok voltak, melyeken sorra kihirdették a zsidótörvényeket. Látjuk a képeken a születésnapokat, a vadászatot – amelyen még csak állatokra vadásznak – aztán a munkaszolgálatot, a képeken sok, látszólag vagy talán ténylegesen a saját sorukat fel nem ismerő, leendő mártírral. online pharmacy cialis A néma képeket zene kíséri, és színészek a zsidótörvényeket éneklik az oratóriumok modorában. A nagy és boldog család elpusztult, csak néhányan maradtak életben. Többek között az amatőr filmes családapa, Pető György leánya, Pető Katalin, aki megjelent a szegedi premieren. Szülei itt a Hajnóczy utcában kötöttek házasságot a negyvenes években, nem ebben a zsinagógában, hanem a szomszédos nagyobbikban. És most az előadás ugyanitt zajlik. Látjuk az esküvőt, az újszülött bátyját a filmen, akiből csecsemőként mártír lett. És Szemző a próbákon rájön, hogy az idő itt vet hurkot, az előadás visszatér az ötven évvel ezelőtti helyszínre, így zárul be egy kör. Vegyük újra ezt a számot: negyven vagy ötven ember. És vegyük még hozzá azt, hogy a szegedi MASZK egyesület kilenc éve csinálja fesztiváljait, amelyeken az ember elveszíti az illúzióit, és többek között szemtanúja lehet az időnek. Annak, hogy ugyanolyan emberek, mint ő, hogyan bíztak a jövőjükben, amely lehet akár olyan is, mint a Pető családé. Balog József, aki Fábián Zsolt mellett a hétfőtől vasárnap hajnalig tartó fesztivál másik főszervezője, beszédet mondott a hétfői nyitó estén. Egy légvár fesztiválról beszélt, amely akkor is van, ha nincs más hozzá, csak levegő. Idézetet is talált hozzá, Jan Kott színházi esztéta tollából: „Grotowski szegény színháza évek óta nem létezik már. Három színésze meghalt, a többiek – színészek, munkatársak, tanítványok – valamennyien szétszóródtak a világban. Akár a porszemek. A jurtán túl már csak a zöld rét van. Fehér lovak legelésznek rajta, olyan, mint egy Gaugain-kép. S azon túl ott húzódik a végtelen préri, Grotowski jurtájához éjjel odajönnek a prérifarkasok. Délben, amikor a legélesebben tűz a nap, hallani a csörgőkígyókat is.” (A szöveg keletkezése óta meghalt Grotowski is.)