Magyar Narancs | Antal István | cikk | 2001 május 2 Szemző Tibor és a Gordiusi Čomó új CD-je Hamvas Béla szövegeivel Beszélik. Ezzel a szóval kezdődik a CD és a koncertek hét számon át tartó Szemző monológja. A szó súlyos. Elsősorban nem azért, mert a zenész és zeneszerző, aki kiejti a testéből, úgy teszi azt, hogy
elemeli hang/súlyosan a szöveg szavaitól, amelyek a megjelölt cselekvés, a behízélés, tárgyát teszik világossá, hanem azáltal,hogy súlyosan és méltósággal teszi azt. Kiemeli a rohanásból, és annak ad hangművészként kifejezést, hogy a szónak nemcsak tónusai és jelentése, hanem önértékéből fakadó ideje és időrepertoárja is van. Szemző mintha visszalopná életünkbe a kisdiákként megismert néma “szün” ritmusok értelmét, amelyeket a kövértestű tanárnénik dilijeként díjaztunk csak
anno. Azután jött, jóval később Le Mounte Young. Vagy előtte John Cage -,de ez már történelem. A “Beszélik;”/ megköszönve Hamvasnak is/, felhívás a cselekvésre. A szellemi perpatvarra. Hisz’ nem hülye.Beszél ugyan,de énekel: Szemző tudja, hogy ő diktál.Vállalja,hogy elkalandozunk. Mégis: a “Beszélik;” nem felvezetés, nem felütés – zenei tett, amely nem széltében, mélységében mutatja be tartományát. Új kaput nyit. Új Dimenziót. Új irányt, új kábítószert. Tetté válik. Szünet által világosan eltekersz az új vi- lágba, vagy követed a vonalat. Kamaszkorom csavargói a Greatful Deaddel egyesültek. Máig nem értem, hogy jött létre az a furcsa tökély. Okkultizmus, zen-buddhizmus, hippie-érzés, intellektus, performance és vándorélet, John Coltrane mint gitárszóló, kelet-nyugat egylényege – közben persze jött a halál. Náluk is meg közöttünk is. A lemezen is érzem azt a magasröptű kulturmixet, ami a Greatfulnál is nagyon bejött. Segít persze a Hamvas szöveg meg abban az új dimenziók, de ez nem lenne elég. A zene éltet, kifejt,aláfest, és kiegészit – ehhez kell itt az érzékenység. A szöveg súlyos, bölcseleti,bár önmagában – Hamvasnál is – tele van a zene ivjeivel, dallamokkal. A hangzó dallam a Hamvas -szövegben sem megvetendő. Ezt vette nyilván észre Szemző is. A zenészek finomságát, érzékeit mi sem dicséri inkább, mint hogy nem lekisérik vagy kibontják az értékeket, hanem megállnak a Beszélik szó rejtélyénél, és odateszik a közeget. Körberakják a szószobort. Ha a szöveg kemény, nehéz,és ritmusként vándorol; ez a zene könnyed. Könnyed sorjázással a világot járja végig.Igy jönnek be emlékeink Keletről meg innen-onnan. Ideje lett kimondani, hogy Magyar Péter Összekötő ma a legjobb dobos itthon, és mindenképp a legokosabb. Külön szellem a lemezen – ellenpontja és támasza a hangritmusnak. Sok-sok éve, sok együttes óta látom, hallom, de finomabb, mint valaha volt. Csengő-bongó szerszámain a világot szórja szerte, ha meg dobol -,mint a végzet. A gitár – Farkas Zoltán és T. Bali – a “külvilág” tónusával,erejével dominál a lemezen. Az énekes-szövegmondó hangsúlyozott ellenfele. Árnyaltabb és finomlelkübb az itthoni kollegáknál. Az elszakadó futamoknál is marad benne líra. Számomra Huszár Mihály az anyagon a nagy felfedezés. Végre egy újabb basszista, aki összefog egy bandát és egy hangvilágot. Érzi a karaktert, és kézben tartja a rábízott világot. Lüktet a világ, ha köze van hozzá. Szemzőnek hosszú évek óta melengetett terve, hogy Hamvas Béla szövegeiből összeállit egy zenei anyagot. Megérett rá az idő, és örülök neki, hogy élni tudott a kinálkozó alkalommal. Díjazom a bátorságot, amellyel mind a jegyzett komolyzene mind a jegyzett rockvilág köreiből kiszáltak, és halhatóan azt csinálják, ami elbűvöli őket is. Zenéjük nem szépséghajhász. Élvezni tudja ezt a zenét minden ember, aki szabad lesz ahhoz, hogy élvezhessen.