Frankfurter Allgemeine Zeitung | Norbert Krampf | cikk | 2001 február 22 Szemző Tibor hipnotikus multimédia-performance-e a frankfurti Mousonturmban Amikor a budapesti Szemző Tibor színpadra lép, azonnyomban felrúgja what are the active ingredients in viagra a szokványos koncert-kereteket. Csaknem 20 éve törekszik arra ez az 1955-ben született művész, postdoctoral fellowship in canada pharmacy hogy a műfaji határokat átlépje. Jóideje teszi ezt Szemző Gordiusi Čomó nevű formációjával, amely szükség szerint ölt kamarazenekari vagy zenekari formát. Virtuóz zenészek találkoznak itt, akik egy polkát éppen olyan stílusosan ironizálva képesek eljátszani, mint amilyen egyénien képesek értelmezni klasszikus zenét vagy akár elektronikus rockzenét. tadalafil online Bármelyik kitöltene viagra melanoma jama egy teljes estét, ám Szemző multimédiális koncepciója ennél többet kínál. A cialis coupon “Cuba” a Mousonturm közönségét rövid úton repíti át a színházteremből egy
moziba. Durvaszemcsés szuper-8-as filmképek peregnek fekete-fehéren, a lencsén keresztül régi autókhoz érkezünk; Havanna mindennapjainak esztétikai szétesése. Szemző városi tumultust és nyugodt portrékat ábrázoló jeleneteket illeszt be közéjük. Néhány perc elteltével a semmiből archaikus, rendkívül egyszerű népzene hangzik fel. Újabb néhány perc múlva ebbe a tablóba kapcsolódik be végre a Gordiusi Čomó http://sildenafilviagra-rxstore.com/ két zenésze, a dob ritmusaival és erőteljesen frazeált gitárakkordokkal dúsítva fel a népzene hipnotikus ismétlődéseit. A nagybőgő egyhangúan lép be, a billentyűs és Szemző basszusfuvolája lebegőn, merengőn ragyognak. Misztikus atmoszférát teremtenek, ellentétben a film következő hagyományos dalával. Erre suttogja rá azután Szemző, majdhogynem lakonikusan a dal szövegét, mintegy második szólamként. Épphogy megszokta hallgató ezt az árnyalt finomságot, az együttes máris felriasztja erőteljes basszus-hangsúlyaival, digitális cialis generic zajaival, hírfoszlányaival és fémesen pengő gitár-csapásaival. Egy lappangó Beat hömpölyög be lustán és perzselően, akár egy lávafolyam a terembe. Ám ahelyett, hogy valamely bizarr formában megkövülne, kisimul és az egész úgy végződik mint valami ellenállhatatlan táncra-hívás. A következő, japán inspirációjú munka, a “Túlsó Part” elidegenített filmszekvenciái úgyszintén helyszini felvételek: az eredeti zenék és rafinált a szünetekkel és digitális hangzásokkal megtűzdelt élőzene-passzázsok izgalmas egységet képeznek. Buddhista szerzetesek morgó torok-litániája keveredik basszusfutamokkal, kellemes moll harmóniákkal és beszélt szövegekkel. A kvartett mesterien sűríti a szürreális képeket, a szinte groteszk konzervhangokat, és a minimalista, brilliánsan hangsúlyozott szaktudást anélkül, hogy a végeredmény elnehezülne. És bármilyen finoman van is megkomponálva a kép és a hang, több, egymást néhol beárnyékoló vagy teljesen elfedő rétege, a műalkotás (Gesamtkunstwerk) egésze mindvégig érzemekkel telített és élő marad. A szünet után a kvartett egy vonóssal bővül, aki időnként egyszerű zongora, illetve orgonadallamokat is játszik. Erre a bolyhos, néhol borzas szálakkal átszőtt hangszőnyegre recitálja Szemző zengő hangján a magyar filozófus és költő, Hamvas Béla szövegeit. Az általa megidézett vészterhes jelenetek, társadalomkritikai víziók és fel-felvillanó reménysugár álltak példaként Szemző előtt, saját, az egykori szocializmus alatt megélt múltjának feldolgozásához. Kivetített tőmondatok teszik a “Láthatatlan Történet” magyar szövegét érthetővé a néző számára, akit mindeközben fogva tart a lassú, dinamikus zene illékony üzenete. A zene állandóan ugrásra késznek tűnik, csúcspontjain Szemző beszédhangját és a szikrázó atmoszférát botladozó ritmusok, átható gitársírás és durva zongoraakkordok töltik föl elektromos feszültséggel.