Élet és Irodalom | Báron György | filmkritika | 2005 május 6
Öreg, reszelős hang a sötét moziteremben. Rossz a hangminőség, nagyon kell figyelni, hogy értsük, amit mond. Mintha a túlvilágról jönne a hang, a Styxen úszó lélekvesztőről, amelynek fedélzetén roppant szellemalakok imbolyognak, az oldalára festve az áll: Másik Magyarország.
Ottlik Géza beszél.
Arról beszél, hogy mit lát.
“Megindult az ingyenmozi, s abba bekerülsz szereplőnek. Mit látsz! Ez is olyan kérdés, hogy nehéz válaszolni rá, mert annyiféle oka van. Túl sok oka van.”
Várost lát maga előtt Ottlik Géza; megpróbálja, akárcsak festő hőse, Bébé, “lépésről lépésre összerakni a dolgokat”. Elsőként gondosan számba veszi, mit nem lát: “Buenos Airest – nem! Hongkongot – nem! Békéscsabát – nem! Szevasztopolt – nem!” Amit igen, az a nyolcadik kerület zavaros, nyüzsgő szeglete, a Vas utca, Szentkirályi utca, Bródy Sándor utca, Rákóczi út határolta négyszög. Az idő: március harmadika, délelőtt fél tizenkettő. Évszámot nem említ a hang, vélhetően a hetvenes-nyolcvanas években járunk. Baleset történik a Rákóczi-Vas sarkon: a járókelőből szemtanú lesz. “Mit látsz!” – mondja a fátyolos hang. “Láttam, hogy süt a nap. Ezt biztosan. Láttam a szembejövőket, kirakatokat, cukrászt, trafikot, feltehetőleg… Mozit? Ez már csak következtetés részemről, mert tudom, hogy ott van jobbfelől az Uránia, és el kellett haladnom mellette.”
Miféle baleseti jegyzőkönyvbe kerülnének ezek a megfigyelések? Mit tanúsíthat a szemtanú? A kérdés további kérdésekhez vezet. A rekedt hang Medve Gábort idézi: lehetünk-e egyszerre nézői és szereplői az ingyenmozinak? “A kettő nem fér öszsze…” – mondja Ottlik, mondja Medve. Talán ezért mesélik el ketten, kétféle nézőpontból a kőszegi reáliskolában történteket, talán ezért nem festi meg az a másik festő a hajnali párkányról elé táruló látványt…
Ottlik rádiómonológját Szemző Tibor találta meg, írt hozzá tűnődő, lassú, fájdalmas repetitív zenét, s készített belőle előbb rádiójátékot, majd filmet. A fekete-fehér mozgóképeken a mai nyolcadik kerület látható, a mai Vas-Szentkirályi-Bródy-Rákóczi Bermuda-négyszög, megfakítva-roncsolva, mintha régi, kopott dokumentumfölvételek peregnének. Szemző, a kinematográfus megismétli Ottlik gesztusát: egyszerre szemlélő és szemtanú, néző és szereplő abban a nem tudni miben, amit a távoli hang, jobb híján, ingyenmozinak nevez.
Szemző Tibor-Ottlik Géza: Ez van