Szemzőzene | 1993 június 10

Magyar Narancs | Tillmann J. A. | esszé | 1993 június 10 Egyszer, évekkel ezelőtt, Hortobágyi Mirage-nak mondott hangműhelyébe betérve feIedehetetlen http://cialistadalafil-onlinerx.com/ kép fogadott: az üvegfalon túli akusztikus akváriumban Szemző egy tenyérnyi zsebrádiót szorított a füléhez és közben állomáskeresőjét csavargatta: feszült figyelemmel keresgélt az éteri káoszban. Időnként, alkalmas adóra lelve, felhagyott ezzel, és a készüléket néhányszor lassan meglengette a mikrofon előtt. A megfelelő mozdulatok megtétele után újból a füléhez szorította a hangforrást (hangszert?) és folytatta a keresést… zene készült egy videóhoz. A zene egész szerzés- és előadás-folyamata persze nem merült ki ebben a műveletsorban; szóltak még mellette már korábban felvett, “színtiszta” zenei szólamok, arra kerültek rá, gondosan adagolva a környező kavargás felhangjai. (A kellő kezelésnek köszönhetően varázsos hangfüggönyökként terültek szét, majd libbentek el.) Ez a kép nemcsak Szemző “alkalmazott” szerzeményeinek forrásvidékére kínál betekintést, hanem híven mutatja az alkotói magatartást is, mely a környezet, a legtágabban értelmezett “háttér” hangjaira, hangforrásaira, hagyományaira és hangkeltő berendezéseire reagál. Miközben nem enged kontextuális kényszereinek; nem veti alá magát a közeg, a “műfaj” követelményeinek; szabadon él velük, saját hangszőttesének szálaiként, alkotóan alkalmazza azokat. A kiválasztásnak és a keresztezésnek ez a gesztusa a konkrét hangok, környezeti zajok, szövegtörmelékek tekintetében éppúgy érvényes, mint a műveiben fellelhető különféle zenei hagyományokra és szellemi hatásokra nézve. Szemző klasszikus zenei tanulmányokat folytatott; fuvola tanszakot végzett. A könnyebbnek nevezett komolyabb zenék éppúgy érintették, mint a kortárs zene markáns áramlatai vagy az etno különféle rétegei. A hetvenes évek végén együtt zenélt Szabados Györggyel a Kortárs Zenei Műhelyben. A ’80 körül alakult 180-as csoportban, és rajta keresztül a minimálzene, Terry Riley, Steve Reich, Philip Glass műveinek magyarországi megismertetésében központi szerepet játszott. A 180-as csoport első lemezén megjelentVízicsoda I. (1982) című darabjával már egyértelművé tette, hogy nem pusztán kitűnő interpretátora a fenti szerzők műveinek, hanem azokkal egyenrangú darabok alkotója. A korabeli gyermekjátékról elnevezett fuvoladarab ugyanis valóban csoda; remekmű, mely a víz és a zene közös hullámtermészetét teszi hallhatóvá. (A csendből kibontakozó hullámkígyót egy-egy felvevőként illetve lejátszóként használt magnó alkalmazítsa szólaltatja meg, ami az élő szólam visszacsatolása révén többszólamú dallamvonulatok felépítésére nyújt lehetőséget.) Szemző az elmúlt másfél évtizedben közreműködött számos (Szirtes, Forgács és mások) performance előadásában; ez irányú tapasztalatai darabjainak és koncertjeinek egyik éltető eleme. Mindezek megemlítésére a közelmúltban megjelent két CD-je ad alkalmat: Ain’t Nothing But a Little Bit of Music for Moving Pictures;The Conscience (utóbbi a BBS és a londoni Leo Records kiadásában). Az előbbin a Forgács Péter mozgóképei kapcsán készült darabok hallhatóak. A Privát Magyarország amatőrfilmekből építkező epizódjaihoz Szemző a zenében egy másik morning wood with cialis magyar magánvilágot szerzett, melyek megjelenítőereje vetekszik a képekével. E Filmek – felvételük idején még tudattalan – igazi tárgya ugyanis az idő, a század első felének eltűnt, a filmfelületeken fátyolosan átderengő ideje. A képek eleven ellenpontjaként hangzó zenék viszont ebből az ezredvégi jelenből erednek. Ha elszórtan tartalmaznak is olykor történeti utalásokat – mint például az egyik legszebb darab végére ráúszó, régi lemezről re-csegve szóló klezmer -‚ más idő, más élet, más hallomás hangzik át rajtuk. Hangszíneik és árnyalataik lenyűgöző láncolatában a közelmúlt közös

és személyes képei kavarognak. Hihetetlen sűrűségben sugárzanak át rajtuk a menthetetlenül hozzánk tartozó, fájdalom. fodrozta, gyötrelmekkel és gyönyörökkel átjárt, hátrahagyott tegnapok. A Conscience – Narrativ Chamber Pieces alcímet viselő – CD-keresztmetszet Szemző nyolcvanas években keletkezett oldies music cialis commercial song műveiből. Ezek a szöveges művek, miként Szemző zenéjének egésze, a légkülönfélébb hagyományok és műfajok határvidékén állnak. A lemezen szereplő legkorábbi darab, A halál szexepilje (1981) Hajas Tibor azonos című – érthetetlen okból máig kiadatlan! – előadásának szövegére készült. A halál misztériumát tárgyaló textust egy gyerek olvassa fel – méghozzá úgy, hogy saját hangját némi késleltetéssel, egy fejhallgatón keresztül hallja vissza! Ettől a különös költői erejű, pátoszt és emelkedettséget sem nélkülöző thanatológiai traktátus méltóan: révült lassúsággal hangzik fel. Így egyszerre válik átgondolhatóvá a súlyos mondatok jelentése, és tűnik – a hanghordozás folytán – egyszersmind oly távolinak, mint az előadás tudat alá száműzött tárgya. A szöveghez előbb egy ping-ponglabda pattogásának hangja, majd különféle hangszerek hosszan kitartott, széles hangzásai keverednek. Az időnként éles és disszonáns akkordok magnéziumvillanásokként csapódnak a tudat titkos tárnáiba. Az egyetemes érvényű mondatokon és lidérces dallamokon átsejlik buyviagraonline-cheaprx.com a hetvenes évek élőhalott magyar mélyvilága, jeges félelme és síri mozdulatlansága. (Az általam hallott, különféleképpen hangszerelt és improvizatív élő -előadások ereje egyébként mindig felülmúlta a stúdióváltozatokat.) Az időben következő, közel harmincperces Koponyaalapi törésben (1984) már meglehetősen más világ válik hallhatóvá. Az egyszerű zongoraakkordok emlékező távolából egy fllmszerű, narrátor által előadott történet akusztikusan egyre konkrétabb terébe érünk. A fokozatosan belépő vonósok először lírai távlatot adnak az egyre bizarrabb elbeszélésnek. Később a dadaista abszurd felé fordulatot vevő szövegfolyam mellett feltűnik, majd fokozatosan felerősödik OIáh Jenő cigányzenekarának mélymagyar muzsikája… Szemzőnek ebben – az 1984-es Plánum Fesztiválon bemutatott első változat óta jelentősen átalakult – darabjában sikerült a lehetetlen: a “jóebédhezszólanótától” a mediatizált világ mindenütt hallható hangmázán át a klasszikáig és tovább terjedő tüneményesen viagrasildenafil-online tarka tartomány megharmonizálása és hangzó egységgé szervezése. Méghozzá úgy, hogy ezenközben – elszenvedésének e szélességen elkerülhetetlenül keserédes – érzései képezik az élvezettel hallgatható aIaphangot! Ha figyelembe vesszük Szemző korábbi két saját LP-jén Snapshot from the lsland (1987, Leo Records); Private Exits, 8 Soundscapes from the Island (1989, HPS Records); valamint a Monory M. András Meteo című filmjében hallható felerészben általa szerzett és lemezen is hozzáférhető műveit, akkor megállapítható, hogy az elmúlt évtized egyik legjelentősebb zenei életműve fűződik a nevéhez. No meg a folytatás reménye… Tillmann J. A.