Film | Józsa Bernadette | interjú | 1994 január
– Kellemesen furcsa, különös hangulatú film a Cuba. Nekem nagyon réginek tűnik.
Talán, mert fekete-fehér, s a film széle egy szakadozott, sokat “forgatott” képeslapra emlékeztet. Mikoriak a felvételek?
– 1989 körül készültek, tehát 4-5 éve.
– Mit kerestél te Kubában? Filmezni mentél oda?
– A filmezés nem volt igazán előre eltervezett dolog. Utazgattunk és egy öreg kamerával, normál 8-assal készítettem felvételeket. Nem is volt különösebb szándékom ezzel. Hazajöttem, amikor megláttam, nem győztem csodálkozni, hogy nem az lett belőle, amit akartam. Technikailag természetesen megfelelt az anyag, de pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy filmmé is összeálljon. Ez ilyen egyszerű.
– A filmben két kis spanyol nyelvű szövegrészlet is megjelenik. Mi a szerepük ezeknek?
– Azokból a dalokból vannak, melyeket a filmben énekelnek. Szerintem a két legelképesztőbb strófa; az egyiket egy öreg néni énekli: “Ha meghalok, vegyél fel egy piros szalagot, egy felirattal, ami így szól: A francba, Miranda meghalt”. A másikat a férfi énekli végén: “négerke, miért nem énekelsz? -mert a torkomban egy őrült nagy kőfal van.”
– Neked mint zeneszerző-zenésznek, gondolom, különösen fontos a film zenéje. Te komponáltad?
– Ottjártamban gyűjtöttem zenéket, meg a rádióból vettem fel, és aztán megpróbáltam úgy összerakni, hogy magamat minél jobban kihaggyam az egészből. Magát a filmet is úgy próbáltam összerakni, hogy azt néztem, milyen ennek a dolognak a természete, így állt össze szinte az én akaratomtól függetlenül.
– A végeredmény engem mozgóképes diavetítésre emlékeztetett.
– Eredetileg volt is egy olyan elképzelés – akkor még az volt a címe: Kuba, az utolsó mohikán -hogy egy tekerős diafilmmel szinkron vetítették volna. Aztán ezt nem csináltam meg, mert nagyon politikus ez az “utolsó mohikán”- dolog. Azt gondolom, Kubáról annyi disznóságot mondanak, ezt igyekeztem elkerülni.
– A filmet nézve felmerült bennem a kérdés: ennyire szereted a régi autókat?
– Nos. Nekem volt egy prekoncepcióm, amikor Kubába mentem, mivel hallottam, hogy ott rengeteg régi autó van. Autófilmet akartam csinálni, ahol semmi más nincs, csak álló autók vannak bevágva borzasztó hosszan, egyfajta repetitív film lett volna. Nincs a filmben se svenkelés, se zoomolás, semmiféle kameramozgás, aminek az az oka, hogy elsősorban az autókat filmeztem. Azután ebből bővült ki tulajdonképpen maga a film.