Népszabadság | Jávorszky Béla Szilárd | cikk | 1998 december
Beszélik, hogy a világegyetemben van egy égitest, csak egyetlenegy, a Sirius Béta, a kihűlt és kihalt csillag, fénytelen, hőtelen, mozdulatlan test, ahol az atomok kolosszális szemétdombon, elpusztultan nyugszanak. Ez a Sirius Béta a par excellence anyag.
Ez a Hamvas-idézet a mottója Szemző Tibor legújabb művének, a Láthatatlan történetnek. Öt vázlat Hamvas Béla szövegeivel, a Privát Foto Archívum és Mozgó Ház Társulás szíves közreműködésével így szól az est címe, amelyet december 29-én tart a Trafóban. A program másik felében pedig Szemző kurrens zenekarával, a Gordiuszi Csomóval A túlsó part címmel multimédia-performance-ot rendez.
Szemző különös figurája a hazai kortárs zenei életnek. Amióta a 180-as Csoport megszűnt létezni, ő jobbára magányos farkas, első lemezei még az angol Leo Recordsnál jöttek ki, az utóbbi néhány évben szerencsére idehaza is jelentetnek meg albumot. Zenei világa erősen egyéni, kategóriákba nehezen szorítható, mondhatnánk rá, hogy minimál meg repetitív meg narratív, de ezek a cimkék önmagukban úgysem jelentenek sokat. Maradjunk annyiban: zenéje meglehetősen személyes és bensőséges, nehezen kikezdhető.
A Gordiuszi Csomó esete persze egészen más, azt alapvetően a kollektív akarat irányítja, szabadon léIegző, több mint alkalmi társulás, egyáltalán nem alkalmi zenével. És ha a különféle zenei műfajok és irányzatok közötti csomót nekik sem biztos, hogy végül sikerül megoldaniuk, de ők legalább bíztató kísérletet tesznek.