Hajdú – Bihari Napló | Hétyné Ficsor Erika | interjú | 1995 augusztus 5
Beszélgetés Szemző Tiborral, akinek régen dédelgetett terve, hogy “kussolni szeretne”
Debrecen (HBN) – Szemző Tibor különleges színfoltja a hazai zenei életnek. Klasszikus zenei tanulmányai mellett a dzsessz, majd a kortárs zene vonzásába került. Előadói tevékenysége során minimál- és underground zenei előadásokat is tartott. Alapító tagja volt a legendás 180-as Csoportnak, filmzenéket is készített például a televízióban mostanában vetített Privát Magyarország című, Forgács Péter-sorozathoz. Több önálló filmet alkotott.
Nagyobb együttesekre írott darabjai csak ritkán szólalnak meg a hazai színpadokon. Önálló előadásainak hangzásvilága elektroakusztikus zenei kísérletek során alakult ki. Az idehaza ritkán szereplő művészt a debreceni közönség nemrégiben már másodjára is szólókoncerten hallhatta – a vekeri-tavi toleranciafesztiválon.
Zene – filozófiára
– Csehov Sirály című darabjának zenéjét Ön szerezte, ezt a Csokonai Színház adta elő. Hogyan került kapcsolatba a debreceni színházzal, és milyen élményt jelentett egy prózai darabba zeneiséget vinni, különleges akusztikai hatásokat kelteni egy drámában?
– Mindmáig ez volt az egyetlen színházi munkám, egy úgynevezett üzemszerűen működő “nagyszínház”-ban, amelyben mint zeneszerző részt vettem. A felkérés természetesen személyes szálon jött, Bálint Pisti barátom kért meg, és noha egy percig sem volt szándékom elfogadni ezt, és sorozatos kéréseire mindig nemet mondtam, a végén mégiscsak Debrecenben találtam magam. Végső soron az volt a döntő, hogy a darab olvasásakor az egyik figuránál valami megszólalt bennem. Valami olyan egyszerű dolog, mint a passiókban Jézus megszóIalását kísérő vonós hangzás. Ami talán nem is a karakterből, sokkal inkább akkori saját állapotomból fakadt. Ebben az elképzelésben aztán csak megerősített, hogy a zene nem más, mint az egyik figura valamennyi megszólalásával együtthangzó anyag, vonósnégyesre és tablára.
– Koncertjén előadott műve az osztrák filozófus, Ludwig Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezés című művének részleteire épül. Hogyan támasztható alá, és fokozható-e egyáltalán az elmélyült filozófiai felismerés befogadása zene segítségével?
– Sejtelmem sincs. Forgács barátom három éve felkeresett, hogy nem volna-e kedvem egy tervezett hétrészes ciklushoz zenét csinálni. Wittgensteinnel kapcsolatos dolgokat tanulmányozott, etűdöket állított össze a családi mozi gyűjteményéből. Akkoriban született a kisebbik fiam, és esténként egy “végtelen” dallammal altattam. Nem éreztem komoly késztetést, hogy részt vegyek a dologban, felvetettem, hogy próbáljuk ki ezt az altatót, ez nálam most aktuális. És tényleg, az altató, a képanyag és a szövegek tökéletesen működésbe hozták egymást. Úgy látszik, így megy ez. Az egyik muki Wittgensteint olvas meg családi filmeket gyűjt, a másik a fiát altatja: a végén kisül, hogy ezeknek a látszólag nagyon különböző dolgoknak mégiscsak közük van egymáshoz.
A filmek is zenék
– A világ számos országában, a legkülönbözőbb mentalitású emberek számára adta elő Wittgenstein-darabját, az adott ország nyelvét használva. Már több éve tapasztalja és figyeIi ennek a filozófiai mélységeket tükröző műnek a hatását. Lát-e lényeges különbségeket a fogadtatásban?
– Ami első pillantásra talán meglepő: egymástól nagyon eltérő kultúrákban is hasonlóan, nagyon melegen fogadják ezt a dolgot. Ennek az oka szerintem nem a filozófiai szövegben, illetve annak fogadtatásában van, ez a darabban másodlagos. A szöveg ebben az esetben nem más, mint eszköz számomra, hogy azt a személyes hangot, amit a zenével rögtön az elején “belövök”, megerősítsem, illetve kiteljesítsem vagy kiterjesszem.
– Saját filmjeit a kísérleti, de olykor a dokumentarista irányba is sorolhatnánk. A zene viszont mindent végigkísér. Mennyire fontos önnek a filmes kifejezésmód a zenéhez képest?
– Ami azt illeti, azt hiszem, a filmes kifejezésmód távol áll tőlem. Azt gondolom, hogy filmjeim, pontosabban filmeknek nevezett dolgaim legalább annyira zenék, mint a zenéim. A Koponyaalapi törést videoantiklipnek, a Cubát mozgófényképészeti naplónak nevezem. A film – mint egy komplex időbeli megnyilvánulás lehetősége – egyre inkább érdekel.
– Olykor experimentális, avantgárd előadásokon is részt vesz. Ezeket is lényegi elemekként tekinti alkotótevékenységében, vagy esetleg kikapcsoló, levezető jellegűek?
– Ezt aligha lehet kalandnak nevezni, mert ennek a kapcsolódásnak a kezdetei úgyszólván egybeesnek zenei működésem kezdeteivel. A kapcsolódás hol szorosabb, hol kevésbé az, viszont biztos nem véletlen, hogy több darabom tartalmaz performance-elemeket. Ami pedig a lényegit illeti, úgy tapasztaltam, hogy sohasem tudhatjuk előre, hogy utóbb mi lesz fontos. Erdély Miklós mesélte, hogy a legjobb gondolatai olyankor jöttek, amikor már pizsamába bújt, de le nem feküdt még, vagyis egy köztes állapotban. Nekem ez egy ilyen köztes állapot.
– Melyek a közeli tervei?
– Lassan befejezem a Wittgenstein-darab utómunkálatait, és talán végre hozzájutok régi dédelgetett tervem megvalósításához: kussolni szeretnék. A Wittgenstein CD címe Tractatus, és szeptemberben jelenik meg Londonban a Leo Records kiadásában, Magyarországon pedig az angliai kiadó és a Bahia gondozásában. A nemzetközi rádiós bemutatót december 1-jére tervézzük, ami élő adás lesz, a Tractatus Rádióperformance változata 7 város bekapcsolásával.